Geschichte
 

A kastélyegyüttes kiépítése és fénykora Esterházy „Fényes” Miklós hercegi rangra emelkedése (1762) és halála (1790) közötti néhány évtizedre esett. A grófként született Miklós a hercegi cím mellé a korabeli Magyarország legnagyobb vagyonát örökölte, és így lehetosége volt arra, hogy az 1720-ban Anton Erhard Martinelli által épített kis kastély és Anton Zinner által alkotott barokk kertje helyén Közép-Európa egyik legjelentosebb foúri rezidenciáját hozza létre.

A több évtizedes folyamatban sok külföldi muvész és helyi mester muködött közre, de valószínuleg Nicolaus Jacoby hercegi udvari mérnöknek jutott a legnagyobb szerep. Eszterházát kimagasló építészeti és kertmuvészeti jelentosége mellett elsosorban Joseph Haydn itteni muködése tette világhíruvé.

A ma is csaknem 200 hektár alapterületu park struktúráját a kastély dísztermébol lúdlábszeruen kiinduló 3 sugárirányú látványtengely szabja meg, amelyek a parter (nyílt barokk díszkert) mögött az egykor mulatóerdot, fácánost és vadaskertet magába foglaló ún. Lés-erdoben folytatódnak. Magát a kastélyt is eleve úgy helyezték el, hogy fobb tengelyei a környezo falvak (Fertoszentmiklós és Fertoszéplak) templomainak irányába essenek.

A Zinner által tervezett, nyírott bukszus-girlandokkal díszített, idoközben déli irányban bovített hímzéses partert 1775 körül virágszegélyes gyepes parterré alakították át (valószínuleg Jacoby tervei szerint), amelyet 32 szobor, 20 váza, 5 szökokút, 60.000 virág, valamint több tucat narancsfa tett látványossá. A mögötte elterülo mulatóerdo szélén két kaszkád (mesterséges vízesés), beljebb pedig Diana és Apolló, valamint Fortuna és Vénusz temploma, több szökokút, rózsakert, egy kínai pavilon (az ún. „Bagatelle”), valamint egy remeteség épült.

A kastélyt „Fényes” Miklós halála után elhagyta a hercegi udvar, és az egy évszázadon át elhanyagoltan állt; emiatt a híres operaház, több más épület és a kert jelentos része is megsemmisült a 19. században.

1900 körül azonban Esterházy IV. Miklós herceg feleségével, gróf Cziráky Margittal visszaköltözött a helyreállított kastélyba, és a parkot Anton Umlauft schönbrunni császári kertészeti igazgató tervei alapján, Hulesch Károly hercegi fokertész vezetésével újjáalakították, de a barokk park alapszerkezete továbbra is megmaradt. Az ekkor készült historizáló parkkompozíció (neobarokk és tájképi részletekkel) nagyrészt ma is megvan. Ebbol az idobol származnak a legyezo alakú parter és a kastély szárnyai által közrezárt kamarakertek mára hatalmasra nott, nyírott tiszafa-kúpjai, a különleges fákban gazdag “Angolkert”, az egykor több, mint tízezer rózsától illatozó rózsakert lugasai középen a kínai pavilonnal, valamint az Északi park.

Ekkor épült a Lés-erdo szélén a neobarokk szivattyúház, valamint az egykori narancsház mögött a víztorony és az uradalmi ipartelep is.
A második világháborúban erosen megsérült kastélyt és parkját az utolsó hercegi fokertész, Porpáczy Aladár akadémikus mentette meg a végso pusztulástól azzal, hogy kertészeti szakiskolát és kutatóintézetet alapított a kastélyban és az egykori híres kertészetben 1946-ban. Az o kezdeménye-zésére jött létre a kastélymúzeum is.
Az utóbbi évtizedekben elhanyagolt park rendszeres gondozása és tudományos kutatáson alapuló szakszeru helyreállítása a Muemlékek Állami Gondnoksága irányításával a legutóbbi években örvendetesen megindult.

vissza